1. r�sz: Vil�gok fogs�g�ban

 Usagi szaladt, olyan gyorsan, ahogy csak tudott. Sz�p arc�n aggodalom �s k�rd�s t�kr�z�d�tt. Egy negyed �r�ja Mamoru felh�vta Rei templom�ban. M�r az, hogy � h�vta furcsa volt �s m�g furcs�bb volt, hogy megzavarta a tanul�sban. Arra k�rte, hogy azonnal tal�lkozzanak a parkban. A hangja nagyon bizonytalannak t�nt. Ez volt, ami siettette. Csak mikor �tl�pte a park bej�rat�t, lass�tott a temp�n. Nem akart hajszoltnak l�tszani, ha Mamoruval tal�lkozik.

N�h�ny bokor m�g�tt tal�ltak egy �res kamr�t, ami m�g j� �llapotban volt �s egy kellemes b�v�helly� alak�tott�k �t. Ott gyakran tal�lkoztak, ha zavartalanul akartak egy�tt lenni. Egy pillant�ssal megbizonyosodott r�la, hogy senki nem l�tja, azt�n �tk�szott a bokrokon.

Mamoru a kis h�z el�tti padon �lt. Annyira a gondolataiba mer�lt, hogy nem hallotta �s az arc�n olyan szomor� �s m�gis hat�rozott kifejez�s �lt, amit�l Usagi sz�ve f�jdalmasan �sszer�ndult. Az �ltal�nos �dv�zl��lel�s helyett halkan le�lt mell� a padra �s gyeng�d, megnyugtat� mozdulattal tette kez�t a karj�ra. “Mamoru?” k�rdezte halkan. � kicsit megijedt �s mikor megl�tta mosolyogni kezdett, de k�nyszermosoly volt.

“Mi a baj, Mamoru? M�g soha nem l�ttalak ilyen furcsa �llapotban.” kezdte Usagi. “Valami t�rt�nt �s nem tudom, hogy hogyan reag�ljak r�.”

Mamoru fel�llt �s p�r l�p�st t�volodott t�le. Usagi v�rt, tudta, mag�t�l fog besz�lni. Mikor v�g�l megtette, nem n�zett r�.

“Felaj�nlott�k, hogy vegyek r�szt egy exped�ci�n az amerikai es�erd�ben.” Meg�llt �s fel� fordult. “�t h�napig fog tartani. K�t h�ten bel�l d�ntenem kell. Most szeretn�m tudni, hogy te mit gondolsz r�la, Usagi.”

Sz�ks�ge volt egy kis id�re, hogy megem�ssze a h�rt. Mamoru el akarta hagyni, �t hossz� h�napra! Nem fogja l�tni, csak leveleket kap t�le vagy telefon�lhatnak. De m�s oldalr�l ez egyszer� es�ly volt sz�m�ra, valamit l�tni a vil�gb�l. Feln�zett r�, a szem�be, amiben rem�ny, k�ts�g �s szerelem t�kr�z�d�tt. “Adj id�t a v�laszomra, Mamoru.”, k�rte Usagi. “El�sz�r �t kell gondolnom.” K�nnyek gy�ltek a szem�be.

“Term�szetesen, �n...” kezdte Mamoru, mikor hirtelen egy hatalmas er� �p�lt fel.

Ekkor mindketten �rezt�k. Usagi keze a brossa fel� matatott �s l�tta, hogy Mamoru a r�zs�ja ut�n ny�lt. De egyik�knek sem volt m�r lehet�s�g�k, hogy �tv�ltozzanak. El�tt�k egy fekete lyuk ny�lt meg, er�s sz�v�er�vel. Usagit azonnal elkapta. K�ts�gbeesetten pr�b�lt megkapaszkodni a f�ben, de hi�ba. Elt�nt a ny�l�sban. Mamoru, aki n�h�ny �gat �rt el a bokrokn�l, se tudott tov�bb kapaszkodni. Egy utols� ki�lt�ssal a lyukba esett.

Mikor �jra kinyitotta a szem�t, egy s�t�t mell�kutc�ban fek�dt. Mialatt k�rben�zett, p�r m�terre t�le �szrevette Usagit, aki m�g nem mozdult. Mamoru felpattant �s majdnem �jra visszaesett, mikor minden forogni kezdett. “Usagi!”, ki�ltotta �s mell� imbolygott. Mikor az �l�be h�zta, elt�nt a sz�d�l�s. “Usagi, �bredj!” ki�ltotta �jra �s gyeng�den megr�zta. A pill�i megremegtek �s kinyitotta a szem�t. Mikor Mamoru agg�d� arckifejez�s�t megl�tta, elmosolyodott.

“Ne agg�dj, j�l vagyok.” A szemeibe megint komoly kifejez�s k�lt�z�tt, ami ritk�n fordult el�. “Hol vagyunk?” k�rdezte �s felemelkedett. “Lassan, vagy elsz�d�lsz.”, figyelmeztette Mamoru �s t�mogatta. Mikor szil�rdan �llt a l�b�n Mamoru p�r l�p�st tett az utca v�ge fel�, am�g valamit felismert.

“Nem vagyok biztos benne, �gy n�z ki, mint a belv�ros, m�gis...” Usagi mell� l�pett �s a f�nyess�gbe n�zett. Val�ban, l�tta a nagy �ruh�zat, amibe olyan gyakran j�rt. De valami m�s volt. Egy l�p�st tett el�re, de valami megakad�lyozta, hogy elhagyja a kisutc�t. Ami l�tott, kis fojtott ny�g�st v�ltott ki bel�le. A h�z �gy n�zett ki, mint egy bombat�mad�s ut�n. A legt�bb szil�nk sz�trobbant, a falakban �ri�si lyukak t�tongtak, az ajt�k besz�gezve. Az utc�n hamu volt �s egy aut�t se lehetett l�tni, csak itt vagy ott p�r kifosztott roncsot. Hab�r csak kora d�lut�n volt, csak n�h�ny sz�rk�be vagy barn�ba �lt�z�tt alakot l�tott elsuhanni az utc�n.

Egyszerre mindenki megr�m�lt �s visszah�z�dtak a kapualjakba. Usagi sok l�p�st hallott, amik gyorsan k�zeledtek. �szt�nszer�en az �rny�kba h�z�dott �s Mamorut maga mell� h�zta. Mikor az kinyitotta a sz�j�t, hogy mondjon valamit, egy ujj�t az ajk�ra tett, mire eln�mult �s az utc�ra b�mult. P�r m�sodperccel k�s�bb boldog volt, hogy Usagira hallgatott. P�r d�monnal k�r�lv�ve Kunzite l�pett az utca k�zep�re, mialatt az emberek f�lelm�ben s�tk�rezett. Pontosan a mell�kutca el�tt meg�llt �s hangosan ki�ltotta: “Hallgassatok meg! Engem, Kunzit�t Beryl uralkod�n�t�k k�ld�tt, hogy az utols� szabad Senshiket is elfogjam. Mindenki, aki inform�ci�val szolg�lhat magas jutalmat kap!” Ezzel megfordult �s egy kaput teremtett, amin �t a d�monjaival egy�tt elt�nt.

N�h�ny pillanattal k�s�bb Usagi elszakadt a falt�l �s jobban visszah�z�dott a kisutc�ba. Mamoru k�vette. “Mi t�rt�nt? Hol vagyunk itt Mamoru? A m�ltban?”

“Nem, ott biztos nem. Ink�bb azt hiszem, hogy egy p�rhuzamos dimenzi�ban vagyunk, egy Univerzumban, ami a mi�nk mellett l�tezik. Nemr�g tal�ltam ezt a te�ri�t egy k�nyvben �s nagyon hihet�nek t�nt.” Itt elhallgatott �s gondolkodni kezdett. “Gondolom, hogy itt soha nem gy�zt�k le a S�t�ts�g Birodalm�t �s ez�rt siker�lt �tvennie a hatalmat a F�ld felett.”

“Mi lenne, ha egyszer�en mi gy�zn�nk le?” aj�nlotta fel Usagi. “Biztos vagyok benne, ha...”

“Nem”, v�gott a szav�ba Mamoru. “Nem tudjuk, mi t�rt�nik, ha itt beavatkozunk. Lehet, hogy v�letlen�l mindk�t Univerzumot elpuszt�tjuk. Ezt a rizik�t nem tudom �s nem akarom v�llalni �s biztosan te sem.” Usagi teljesen �sszezavarodott. Mamoru mell� l�pett �s �tkarolta. Usagi r�viden hozz�simult, azt�n �sszeszedte mag�t.

“�s mit javasolsz, Mamoru? Itt-ragadtunk!” Mamoru egy pillanatra elgondolkodott, azt�n azt mondta: “Meg kell tal�lnunk a visszautat a mi vil�gunkba. Ez az egyetlen es�ly�nk!” Usagi lassan b�lintott.

“Igazad van. De hogy semmit nem tehet�nk... ezt rettenetesnek tal�lom.” Mamoru meg�rt�en b�lintott �s m�g egyszer szorosan mag�hoz �lelte bar�tn�j�t. Nem �rezte j�l mag�t a gondolatra, hogy ezt a vil�got ilyen �llapotban hagyj�k.

Azt�n egy l�p�st h�tr�lt �s pontosan k�rben�zett, miel�tt el�h�zta a r�zs�j�t. Mikor megl�tta Usagi k�rd� tekintet�t magyar�zni kezdett: “Nekem is jobban tetszene a norm�lis alakunkban maradni, de sajnos nem mondhatunk le err�l a v�delemr�l.” Koncentr�lt �s Tuxedo Maskk� v�ltozott. Usagi a brossa ut�n ny�lt �s halkan sz�lt: “Holdsz�vek ereje, �bred�s!” Egy m�sodpercig egym�sra n�ztek, azt�n Tuxedo Mask a legk�zelebbi tet�re ugrott. Sailor Moon egy pillanattal k�s�bb k�vette.

A tet�r�l l�thatt�k a S�t�ts�g Birodalm�nak centrum�t: ott, ahol egyszer a Starlight Tower �lt most egy s�t�t �p�let emelkedett, sz�rke k�ddel k�r�lv�ve, ami lehetetlenn� tette, hogy t�bbet l�ssanak elmos�dott k�rvonalakn�l.

Ekkor Sailor Moon brossa f�nyleni �s villogni kezdett. Usagi valami furcs�t �rzett, amit nem tudott beazonos�tani. Miel�tt reag�lni tudott volna, abbamaradt. Tuxedo Mask legal�bb annyira meglep�d�tt, mint �, de ekkor Sailor Moon gyanakodni kezdett valamire. “Ezt a reakci�t m�r l�ttam egyszer. Akkor az ez�stkrist�lyom a j�v�belire reag�lt. Mi van...”

“Ha a reakci� ennek a vil�gnak az ez�stkrist�lya volt?” fejezte be Mamoru a gondolatot. “Igen, ez lehets�ges. De mi�rt maradt abba olyan hirtelen a villog�s?”

“Valami megszak�totta a kapcsolatot.” Sailor Moon �jra a r�mes �p�let fel� fordult. “Tal�n....”

“Fel k�ne adnotok, ha ragaszkodtok az �letetekhez.” hallatszott egy �j, de nem ismeretlen hang.

Tuxedo Mask �s Sailor Moon egym�s h�t�t v�dve �lltak. �szre se vett�k, hogy k�rbevett�k �ket. “Nagyon el�vigy�zatlanok voltatok, mikor a k�zelemben v�ltoztatok �t. �s egy ilyen energiaadag pontosan olyan �rthet�, mint egy �tmutat�.” Lassan k�zelebb l�pett, hogy a “fog�s�t” megn�zze. Mikor azonban megl�tta, ki �llt ott, a szemei nagyra t�gultak a meglepet�st�l. Eg�szen �sszezavarodott �s meg�llt. “De,.... hogy…” dadogott.

“Itt az es�ly�nk! Egyszerre t�madunk! Te el�sz�r �n m�g�tted maradok!” suttogta Tuxedo Mask. Ezzel el�h�zta a botj�t. “Gyer�nk!” Nekiindultak �s azonnal nekimentek Kunzite egy d�mon�nak. Sailor Moon ellenfele val�ban egy kicsit h�trah�z�dott, �s Sailor Moon vill�mgyorsan cs�szott �t a r�sen. N�h�ny tet�vel od�bb megfordult, hogy l�ssa, k�vetik-e �ket.

Amit l�tott, att�l a sz�ve f�jdalmasan �sszer�ndult. Tuxedo Mask nem tudta �tt�rni a gy�r�t �s az energiasugarakkal harck�ptelenn� tett�k. Majdnem eszm�letlen�l h�zt�k a d�monok a palota fel�. Sailor Moon m�r ut�na akart menni, hogy minden�ron kiszabad�tsa, ekkor egy alak nekiment �s ledobta a tet�r�l. Istennek h�la p�r szemeteszs�kon landolt. “Meguntad az �leted? Halott vagy, ha Kunzite k�zel�be ker�lsz...”

Ekkor egy meglepett ny�g�s hallatszott. “Ez nem lehets�ges!” Ezzel az alak felemelkedett �s Sailor Moon felismerte Sailor Marsot. Az r�b�mult, azt�n makacsul megr�zta a karjait. “Ki vagy te?” k�rdezte Rei bizalmatlanul.

“�n vagyok Sailor Moon.” v�laszolt Usagi halkan.

“Ez nem lehets�ges” ki�ltotta Mars �s felemelte a kez�t, mintha meg akarn� �tni Sailor Moont. Az ki akart t�rni, de Rei fog�sa nem hagyott neki sok mozg�steret. “Sailor Moon fogs�gban van, ha nem halott.” Mars szem�ben k�nnyek �sztak.

“De �n vagyok Sailor Moon, de nem a ti�tek!” Mars most ink�bb zavartnak t�nt. “Ez egy hossz� �s �sszezavar� t�rt�net, Mars.”

“Alig v�rom, hogy halljam.”, mondta Mars, de mikor Usagi kinyitotta a sz�j�t azt mondta: “Nem itt! Kunzite kerestetni fog” sok�ig csak n�zte Sailor Moont “Tulajdonk�ppen ki k�ne, hogy szolg�ltassalak, vagy legal�bb itt hagyjalak, de valamilyen okb�l b�zok benned. Gyere velem!” ezzel megfordult �s a kisutc�ba indult. Sailor Moon nehezen nyelt �s m�g egyszer abba az ir�nyba n�zett, amerre Tuxedo Maskot vitt�k. “Szeretett Mamorum, mindent megtenn�k, hogy kiszabad�tsalak, m�g az �letemet is odaadn�m. De �gy nem �rn�k el semmit. Tarts ki, tal�lok egy utat.” Evvel megfordult �s k�vette Marsot.

Egy utols� l�k�ssel Mamoru a hideg �s kem�ny k�padl�n landolt. Mikor nehezen felt�p�szkodott, fekete energi�b�l val� l�ncok ker�ltek a csukl�j�ra. Hab�r s�t�t volt, r�miszt� f�lhom�ly uralkodott. Mamoru felismerte, hogy egy �ri�si barlangban volt. Miel�tt tov�bb n�zel�dhetett volna, p�r mozdulat vonta mag�ra a figyelm�t a csarnok v�g�r�l. Hangtalanul ny�lt fel egy �ri�si port�l lebbent fel, ami a vil�g�t�st�l eddig nem l�tszott. Tuxedo Mask �sszeh�zta a szem�t, hogy valamit felismerjen a sz�rke f�nyben.

Beryl l�pett a terembe, Kunzite �s Endymion k�vette. Beryl meg�llt a tr�n el�tt, a k�s�r�i jobb �s baloldalra. Valaki suttogta: “T�rdre!” �s mikor Mamoru nem reag�lt, Kunzite megemelte a kez�t �s egy energiaadag szaladt v�gig Mamoru test�n. Megingott, de �llva maradt. Mikor Kunzite, nyilv�nval�an idegesen �jra megemelte a kez�t, Beryl egy mozdulattal visszatartotta. “Hagyd, hadd ellenkezzen. Ann�l nagyobb �r�m lesz megt�rni.” Tuxedo Mask h�t�n a hideg futkosott.

Most Endymion l�pett el�, egy k�rt t�ve Mamoru k�r�l �s azt�n meg�llt el�tte. “Hihetetlen. Pontosan �gy n�z ki, mint �n.” Tuxedo Mask belen�zett az �rz�ketlen szemekbe �s olyan volt, mintha egy s�t�t ford�tott t�k�rbe n�zne. �tmenet n�lk�l mondta: “F�lsz. T�lem.” Endymion h�trah�k�lt �s bizonytalans�g k�szott am�gy �rz�ketlen szemeibe. “Ismerlek. Ismerlek t�ged a legbels�ig, mert �n vagyok te.” Ez annyira elbizonytalan�totta, hogy visszamenek�lt kir�lyn�je oldal�ra. Az megnyugtat�an sim�tott v�gig a haj�n.

“Mi van a l�nnyal, aki elmenek�lt?” k�rdezte Beryl Kunzit�t. “A d�monjaim �tkutatj�k �rte a v�rost, fels�g. De pontosan �gy n�zett ki, mint Sailor Moon. Pedig az m�g mindig pinc�be van z�rva.”

“Tan�cskoznunk kell. Dobj�tok Sailor Moonhoz a pinc�be!” Ezzel elhagyta a csarnokot. Mamorut tov�bb h�zt�k, de m�g vetett egy pillant�st Endymion arc�ra, ami tot�lisan �sszezavarodott. Azt�n �jra s�t�ts�g ker�tette hatalm�ba.

 1. r�sz v�ge